Tény és való, hogy Olaszországot nem a korlátlan gazdasági lehetőségei miatt szeretjük, egyáltalán nem nevezhető a gazdasági bevándorlók Kánaánjának. Nem az az ország, ahová egy jobb élet reményében érkeznek a magyarok. Rossz törvények és horribilis járulékok gátolják új vállalkozások alapítását és a multik megtelepedését, így az új, betöltésre váró munkahelyek száma igen limitált. Az olasz magyar fórumokon számtalan diskurzust lehet olvasni az olasz munkaerőpiac helyzetéről és a külföldiek elhelyezkedési nehézségeiről, ezért úgy döntöttem, hogy leírom a tapasztalataimat, észrevételeimet és a cikk végén a tanácsaimat. Célom, hogy információval segítsem azokat, akik esetleg munkavállalásra adnák a fejüket Olaszországban. Észrevételeim szubjektívek és tapasztalataim nem terjednek ki az ország egész területére. Én Abruzzo-ban próbáltam szerencsét, ami olasz viszonylatban közepesen fejlett térségnek tekinthető.
Előrebocsátom, hogy külföldiként munkát találni Olaszországban az egyik legkeményebb dió volt, amit életemben feltörni próbáltam, amiben csak részben játszott közre a világjárvány. Öt európai országban éltem és dolgoztam eddig, és soha ilyen nehézségekbe nem ütköztem, mint itt. Kemény dió, de nem lehetetlen…. kitartás kell hozzá, jó megfigyelő- és még jobb alkalmazkodóképesség.
Én 2019 januárjában egy jó A2-B1-es nyelvtudással érkeztem Abruzzo-ba és pontosan egy évig tartott, amíg sikerült állást találnom. Érkezésem után az első dolgom volt, hogy felkutattam a városban (Pescara-ban) található egyetlen nyelviskolát, amelyik külföldieknek szervez olasz nyelvtanfolyamokat. Már a kezdetektől nézegettem álláshirdetéseket és pályáztam is, de a legtöbb esetben a pályázatom nyomtalanul elveszett a ködben. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez az első év nem volt tele kétségbeeséssel, és “itthonfogokmegőszülni” gondolatokkal. Ezt az időszakot úgy sikerült átvészelnem, hogy belekapaszkodtam az olasztanulásba, legnehezebb pillanataimban is a szótár forgatása adott reményt.
Részben a nyelv gyakorlása miatt, részben mert munka híján engedte az időm, és nem utolsó sorban, mert szeretem a random tapasztalatokat, amiket feltálal nekem az élet, önkéntes munkát kerestem magamnak. Eleinte gyerekekkel kapcsolatban, esetleg menekülteket segítő programok keretein belül kerestem lehetőségeket, végül egy idős, demenciában szenvedő betegeknek fenntartott “napköziben” kezdtem el tevékenykedni, mint asszisztens és “társalkodónő”. 🙂 Nehéz szavakba önteni, hogy a nyelvgyakorláson felül mennyi erőt, új érzést és tapasztalatot kaptam ettől a néhány hónaptól.
Szinte napra pontosan egy évvel az érkezésem után találtam meg az első munkahelyemet, ami egy gyakorlati hely volt. Annak ellenére, hogy a közel tíz éves munkatapasztalatom abszolút nem indokolta, hogy gyakornoki pozícióba vegyenek fel, madarat lehetett volna fogatni velem boldogságomban. Rengeteg olasz cégre sajnos jellemző, hogy mivel a gyakornokok bérezéséről az állam gondoskodik, úgy spórolnak, hogy akár 10-15 éves tapasztalattal rendelkező egyéneket is “tirocinante”-ként, vagyis gyakornokként foglalkoztatnak akár egy évig. Nekem csak egy bökkenőm volt ezzel… hiába dolgoztam már hónapok óta teljes állásban Olaszországban, nem járt nekem egészségügyi szolgáltatás, mert a gyakornokok után a járulékokat nem fizeti a cég és így a lakóhelyemet sem tudtam regisztrálni a városházán.
Az olasz cégek szemében valamiféle referenciaként funkcionál, ha az ember lányának már van helyi munkatapasztalata, sőt, igencsak megnő a ázsiója, ha épp egy másik cégnek dolgozik (és versengeni kell érte). Így ha másra nem is, ugródeszkának tökéletes volt a gyakorlatos munkahely. Június végén, a pandémia első hulláma után sikerült munkahelyet váltanom, és ez alkalommal már hagyományos munkaszerződésem van.
Nem állítom, hogy munka tekintetében ez életem utolsó állomása (sőt azt sem, hogy a határozott idejű szerződésemmel, már teljes biztonságban érzem magam), de azt biztosan állíthatom, hogy a munkakörülményeim nagyjából megfelelnek annak, amit Olaszországba költözésem előtt tapasztaltam.
Íme tehát a tippjeim azoknak, akik munkavállalást terveznek Olaszországban:
Már a költözés előtt érdeklődj a jelenlegi munkáltatódnál, hogy van-e lehetőség egy kiküldetésre Olaszország területén. Nézelődj az interneten, ismerkedj az olasz álláshirdetésekkel. Multiknál elképzelhető, hogy szóba jöhet egy remote Skype interjú, hasznos azonban tudni a csalódások elkerülése végett, hogy jellemzően helyben kell lenned a munkakereséshez. Az olasz cégek legtöbbször azonnali kezdéssel keresnek személyzetet és személyesen kell részt venned az interjún. A Linkedin-t tényleg csak a multik használják (ezekből a magyar viszonyokhoz képest nem túl sok van az országban), a kis-és középvállalkozások munkaerő-közvetítőkön keresztül a cégnév feltüntetése nélkül keresnek munkatársat (ezt főként a gazdaságilag kevésbé fejlett, közép- és dél-olasz térségekről állíthatom). Hasznos álláskereső oldalak: it.indeed.com, infojobs.it, monster.it, it.jobrapido.com, subito.it.
A költözésig a lehető legjobban sajátítsd el az olasz nyelvet. Az országban elengedhetetlen a nyelv ismerete az elhelyezkedéshez. Legalább egy erős középszintű nyelvtudás nélkül csak vastag pénztárcával, vagy egy helyi famíliával a háttérben vágj bele.
Amint megérkezel, jelentkezz nyelvtanfolyamra. Tökéletesítsd a nyelvtudásod, ismerj meg új embereket és építs kapcsolatokat.
Önkénteskedj. A nyelvgyakorláson felül helyieket ismersz meg, kapcsolatokat építesz, és még az önéletrajzodat is gazdagítja.
Figyeld meg, hogy mire van kereslet és miből van hiány a munkaerőpiacon. Sokszor téma a különböző fórumokon, hogy Olaszországban nem ismerik el a magyar diplomákat, ami szerintem nem teljesen helytálló. Inkább arról van itt szó, hogy az olasz diplomás munkanélküliekből is Dunát lehetne rekeszteni, így egy Magyarországon jól hangzó, de Olaszországban ismeretlen diplomától nem esnek hasra az olasz munkáltatók. Ráadásul fontos momentum még, hogy a családközpontúság, ami az olasz kultúrát egyébként nagyon szimpatikussá teszi, sajnos a munkaerőpiacon igen negatívan köszön vissza. A legtöbb kis- és középvállalkozás tulajdonosa/ügyvezetője a saját családjával és baráti körével tölti meg a megtanulható, extra készségeket nem megkövetelő pozíciókat. A kapcsolatok tehát általában sajnos a kompetencia felett állnak egy állás elnyerésében. Egy szó mint száz, valami olyan készségre kell helyeznünk a fókuszt, ami Olaszországban különlegességnek számít. Egy kis odafigyeléssel, és az álláshirdetések böngészésével sok mindent megtudhatunk az adott térség sajátosságairól. Csak hogy a legjobb példát említsem: Közép-és Dél-Olaszországban az átlagos idegen nyelv ismeret nagyon alacsony, ezzel egy időben magas a kereslet a több nyelvet beszélő munkatársakra. Vagy említhetném a fodrászokat és a kozmetikusokat. Az olasz nők sokat adnak a megjelenésre, így a szépségiparban tapasztalt munkavállalóknak mindig lesznek klienseik.
Amint felfedeztél egy munkaerőpiaci rést, ne légy rest elsajátítani a hiányt betöltő funkciókat.
Sok sikert kívánok!
Adventures in Italy 