Milazzo, avagy a Lipari-szigetek kapuja.

Történt, hogy a férjemnek munka ügyben váratlanul Szicíliába kellett utaznia Milazzo-ba, egy olyan északi városkába, amiről korábban még soha nem hallottam. Mivel a “kiruccanás” néhány nappal az indulás előtt derült ki és előre pontosan nem látható időtartamra szólt, bosszankodva mondtam le a garganoi hétvégénket és egyéb betervezett programokat.

Végül a kiküldetés tényleg hosszúra nyúlt, így fogtam magam és egy hétre leutaztam hozzá én is. Elvárások nélkül érkeztem, mert semmit nem tudtam erről a görögök által, csaknem 3 ezer évvel ezelőtt alapított, 30 ezres városkáról. Hát, mit mondjak, jól meglepődtem. Újra beigazolódott az a meggyőződésem, hogy az életben azok a dolgok sülnek el a legjobban, amikkel szemben az ember semmiféle elvárást nem támaszt.

Kiderült például, hogy az olaszok Milazzo-t úgy emlegetik, mint a Lipari-szigetek (Isole Eolie) kapuját, ugyanis a szigetek komppal innen közelíthetők meg leggyorsabban. Nekünk az itt tartózkodásunk alatt a hét szigetből kettőt, a szépséges Vulcano-t és a központi Lipari-t sikerült meglátogatnunk, de lehetőség van komppal Milazzo-ból eljutni még a füstölgő Strombolira, a vad Alicudi és Filicudira, ahol csupán néhány éve lett áramszolgaltatás, Salina-ra, és az Eolie Capri-jaként ismert, divatos Pannarea-ra. A hét sziget közül kettő, Stromboli és Vulcano aktív vulkán, jelenleg sajnos mindkettőre tilos felmászni, Vulcano-n a gázsszivargasok, Stromboli pedig a 2019 óta tartó folyamatos kitörések miatt, de enélkül is hatalmas élményt nyújt a szigetek meglátogatása. A legtávolabbi sziget, Stromboli 3 óra alatt közelíthető meg komppal Milazzo-ból.

Vulcano vulkánja a Lipari szigetekkel a háttérben

A Lipari-szigetekre induló kompjáratok menetrendjéről itt informálódhatunk és akár a jegyünket is megvehetjük. Ez értelemszerűen helyben, a kikötőben is lehetséges, bár szezonban rizikósabb.

Érdekességek Milazzo-ban és környékén:

  • Milazzo-i vár a történelmi városrészben. A belépő 5 €-ba kerül, de megéri, mert ezért a pénzért a szépséges panorámán kívül három múzeumot (a történelmi múzeumot a várban; a Museo del Mare, tengerek védelmével foglalkozó múzeumot; és egy Benedek-rendi apátság épületében a Museo della Tonnara-t, tradícionális tonhal-halászást és feldolgozást bemutató múzeumot) is megnézhetünk.

  • A milazzo-i félsziget csúcsán, Capo Milazzo-ban lélegzetelállító kilátást nyújt Szent Antal szentélye (Santuario di Sant’Antonio) és a néhány kilométer hosszú, Vénusz medencéjének nevezett sziklás kis strandhoz vezető tanösvény (Percorso Naturalistico Piscine di Venere).
  • A 2500 éves görög anfiteátrum, a gyönyörű kilátás és a Santuario Maria SS Bazilika kedvéért, a 30 km-re fekvő Tindariba is érdemes ellátogatni.
Santuario di Maria SS.ma di Tindari
Kilátás – Tindari
Kilátás – Tindari

Íme egy kis videó összeállítás a Milazzo környéki szépségekről:

Egy óra alatt busszal eljuthatunk Messina-ba is. A busz a kikötő melletti buszmegállóból indul, itt tájékozódhatunk a buszmenetrendről. Spórolhatunk pár eurót, ha a buszon már az odaútnál  megvásároljuk az oda-vissza jegyet (6,5€).

Aki nagyon szeretne, a milazzo-i vasútállomásról még Cefalu-ba és Palermóba is eljuthat két és fél óra alatt. Különlegessége a vonatútnak, hogy szinte végig Szicília északi partján halad, szépséges kilátást nyújtva a végtelen tengerre és a Tindari-szigetekre.

Kilátás a vonatból valahol Milazzo és Palermó között

Pietrabbondante és a szamniták – amfiteátrum a Krisztus előtti 4. századból

Ami máshol a legértékesebb régészeti felfedezés lehetne, az Olaszországban egy félreeső történelmi emlékhely, napi 4 érdeklődővel. Molise régióban, pontosabban Pietrabbondante-ban, a hajdani szamniták vidékén járunk.

A szamniták sok más italicus törzzsel együtt, már a Római Birodalom létrejötte előtt jelen voltak az Appennini-félszigeten, jellemzően földműveléssel és pásztorkodással foglalkoztak.

A legenda szerint az umbri törzzsel régóta háborúskodó szabinok győzelmük esetén felajánlották újszületteiket Marsnak, a háború istenének. Diadalmaskodásuk és a gyerekek felnőtt korba lépése után, esküjükhöz híven elküldték őket a közösségből. Az elbeszélések szerint a fiatalok egy ökröt követve vándoroltak délre, a mai Molise területére és alapítottak új, virágzó társadalmat. A Kr. e 4. századtól folyamatos háborúskodásban álltak a terjeszkedő Rómával, majd a Kr. e. 290-ben elszenvedett végső vereség után beolvadtak a birodalomba.

A szamniták kultúrája azonban nem tűnt el nyomtalanul. A rómaiak által átvett véres gladiátor játékokon kívül a Pietrabbondante-i amfiteátrum és szentély ékes bizonyítéka hajdanvolt kultúrájuknak. A romok eredete a Krisztus előtti 4 századra tehető, feltehetően spirituális és társadalmi események fontos helyszíne volt. A hihetetlen épségben fennmaradt emlékhely olyan, mint egy ablak a múltba. A romok közt sétálgatva zavartalanul képzelhetjük magunkat a 2500 évvel ezelőtt élt emberek közé, akik ezen falak között imádkoztak isteneikhez, vagy épp gyönyörködtek egy színházi előadásban.

Milánó másképp, avagy a szomszéd városa mindig zöldebb

Korábban úgy gondoltam, hogy Milánó, a divat és az olasz gazdaság fellegvára nem sok érdekességet tartogat számomra.

Körülbelül egy hónappal ezelőtt egy ismerősöm meglátogatása kapcsán mégis eltöltöttem itt egy hétvégét. Várakozásaimmal ellentétben nagyon jól éreztem magam, nemcsak a hangulatos belváros nyűgözött le, hanem az Olaszországban ritkaságszámba menő zöld városfilozófia és fenntarthatósági törekvések is.

A milánói Bosco Verticale (Függőleges Erdő)

Milánó egyik modern építészeti vívmánya a botanikusokkal és kertészmérnökökkel együttműködésben tervezett és 2014-ben átadott Bosco Verticale, avagy a “függőleges erdő” épületei. Az 80 és 112 méter magas épületekre mintegy 800 fát és több ezer cserjét telepítettek, ami körülbelül 20 ezer négyzetméternyi (2 hektár) erdővel egyenértékű oxigéntermelés szempontjából. Az épület kivitelezése és átadása előtt az ide ültetett növényeket egy különleges faiskolában nevelték, hogy hozzászokjanak a későbbi speciális körülményekhez. A növényzet ezen kívül szerepet játszik még a városi szmog enyhítésében, az épületek belső hőmérséklet- és páratartalom- szabályozásában és a zajszűrésben is. Ha olvasnál még a projektről, itt találsz bővebb információt.

Városi gazdálkodás és a fenntarthatóságot kereső közösségek, mint a Cascina Martesana.

Milánóban, különösen a Martesana-csatorna partján sétálgatva szembetűnnek “a városban kucorgó, de vidékre vágyó” típusú emberek szívét melengető, városi veteményesek.

Ha a csatorna partján tovább merészkedünk, egy régi, tanyaszerű épületegyütteshez érkezünk, ahova beköltözött a Cascina Martesana nevű egyesület. Közösségi kert fenntartásán kívül koncerteket, kiállításokat művészeti projekteket, jógaórákat és különböző szociális workshop-okat szerveznek itt az érdeklődőknek, valamint büfét üzemeltetnek, ahol a saját kertjükben megtermelt élelmiszerekből készítenek (Olaszországhoz híven) ínycsiklandozó szendvicseket. Különösen szimpatikus, hogy baráti társaságok a helyszínen elhelyezett grilleket foglalás esetén ingyen használhatják saját alapanyagaik megsütésére. Bővebb információt itt találsz a helyről.

Brera botanikus kert

A természet szerelmeseinek mindenképpen érdekes látnivaló az Orto Botanico di Brera (Brera botanikus kert).

A Milánó központjában, a Brera kastély (Palazzo di Brera) kertjében található botanikus kertet még Mária Terézia adományozta a városnak 1774-ben. Mintegy 5000 négyzetméteren több, mint 300 növényfaj nevelése folyik itt. A botanikus kertben zajló projektek fő célja a klímaváltozás következtében egyre csökkenő biodiverzitás megőrzése és az ehhez kapcsolódó kutatások és az ismeretterjesztés.

Orto Botanico di Brera

Abban az esetben, ha sallangmentes, autentikus helyeket és az eredeti, házi olasz ízeket preferálod, extraként mindenképpen ajánlom a kicsit kantinszerű, hangulatos belső kertes Trattoria San Filippo Neri-t. 🙂

Jó felfedezést! 🙂

Frattura Vecchia, az abruzzo-i szellemváros

Abruzzo-ban, a Sagittario-völgyben, a smaragdzöld Lago di Scanno fölé nyúló magaslatokon van egy elhagyatott falucska. Van itt templom, temető és főtér csobogó szökőkúttal, és vannak házak is istállókkal, azonban Frattura Vecchia-ban, az abruzzo-i szellemvárosban már több, mint 100 éve senki nem él.

A Scanno tó felől egy 10 perces, gyönyörű kilátással fűszerezett szerpentines kanyargást követően megérkezünk Frattura-ba, ahol egy táblát követve rátalálunk a Frattura Vecchia-ba tartó, a Monte Genzana lankáin haladó köves útra. Az úton haladva egy elképesztő holdbéli táj tárul elénk. Egy évezredekkel ezelőtti földcsuszamlás maradványait figyelhetjük meg, amely eltorlaszolta a Sagittario folyó útját, és létrehozta a csodálatos Scanno tavat. A távolban megpillantjuk Frattura Vecchia elhagyatott házait és az ezeréves kastély romjait.

A Monte Genzana holdbéli lankái

A falu a kastély köré épült, amelyet Di Sangro gróf építtetett a 9. és 10. század körül a Sagittario-völgy védelmében. Az évszázadok során a juhtenyésztésnek és pásztorkodásnak köszönhetően virágzott a falu gazdasága, azonban a 20. század elejére gazdasági változások és járványok következményeképp a jellemzően állattartásból élő fratturaiak elszegényedtek.

1915 január 13-án heves földrengés rázta meg az abruzzo-i Avezzanot és környékét. Az épségben maradó környékbeli falvakkal ellentétben a korábbi hegycsuszamlás törmelékére épült Frattura Vecchia a földdel vált egyenlővé. A faluban tartózkodó, mintegy 120 ember, többségében nők és gyermekek szinte kivétel nélkül a földrengés áldozatául estek. A helyiek a tragédiára “a gyermekek” földrengéseként emlékeznek.

Luana Rigolli, egy tehetséges olasz fotós kamerájával megörökítette a város egyes részeit és kifüggesztette az elhagyatott házak falára az elkészült felvételeket. Ottjártunkkor még megtaláltuk a fotós néhány képét. Ha érdekel Luana fotóprojektje, szeretettel ajánlom az Instagram oldalát.

Lago di Scanno Frattura-ból

Abruzzo, a túrázók Kánaánja

Kevesen tudják, hogy Olaszországnak ezt a kevésbé ismert részét, Abruzzo-t zöld európai régióként is emlegetik. Három nemzeti parkja (Majella Nemzeti Park, Gran Sasso – Monti della Laga Nemzeti Park és az Abruzzo, Lazio és Molise Nemzeti Park) és számos természetvédelmi területe a térségnek több, mint 36%-át teszi ki. Itt található az olasz csizmán végighúzódó Appeninek legmagasabb csúcsa, a Corno Grande (2.912 m – Gran Sasso Nemzeti Park).

Korábban már nagy vonalakban beszámoltam Abruzzo szépségeiről, most elsősorban a túrázóknak és a természet szerelmeseinek szeretnék ötleteket adni egy abruzzo-i kiruccanáshoz. Mert nincs jobb annál, amikor a nyaralást egy jó kis túrázással spékeljük meg, a tengerparti ejtőzés és templomlátogatások sűrűjében. 🙂

Rocca Calascio

Rocca Calascio, az Appeninek legmagasabban (1460 méteren) fekvő erődje L’Aquila közelében, a Gran Sasso Nemzeti Parkban. Építése a 12. századra tehető, védelmi szerepet töltött be a normann invázió után. A vár egy kb. fél órás könnyedebb mászással érhető el Calascio-ból. A fennsíkon további sétát tehetünk. A túra könnyű, akár gyerekekkel is megtehető.

San Giovanni vízesés

A Majella nemzeti park egyik legszebb vándorútja a kristálytiszta Vesola patak mentén a 30 méter magas San Giovanni vízeséshez vezet. A jelzett turistaút Boca de Vale-ból indul (és ide is érkezik vissza), kb. 10 km hosszú, 500 m körüli szintemelkedéssel. A patak mentén, szépséges bükkerdőben vándorolva kb. 1,5 óra után érkezünk meg úti célunkhoz. A túra a 35 méter magas vízesésnél való jóleső ejtőzést beszámítva kb. 3-4 óra alatt megtehető. Előfordulhat, hogy a túra során mezítlábas patakátkelésre lesz szükség. 🙂 A visszavezető út utolsó része meredekebb szakasz, itt nem árt az óvatosság, egyébként a túra körülbelül közepes nehézségű, átlagos kondícióval teljesíthető. A kirándulás után érdemes betérni a Bocca di Vale-tól 4 km-re fekvő, szépséges kis városba, Guardiagrele-be.

Campo Imperatore

A Gran Sasso Nemzeti Parkban található, “olasz Tibet”-ként is emlegetett Campo Imperatore fennsík nem csak csodálatos túrázóhely, de történelmi helyszín is, ugyanis Mussolini-t, a hírhedt diktátort itt tartották fogva, miután Olaszország átállt a nyugati szövetségesek oldalára a 2. világháborúban. Érdekesség még, hogy Bud Spencer és Terence Hill itt forgatta “Az ördög jobb és balkeze” western-filmjének egyes jeleneteit.

Rifugio Campo Imperatore, ahol Mussolini-t tartották fogva.

Az 1800 méteres magasságban lévő Campo Imperatore-t autóval, vagy Assergi-ból felvonóval közelíthetjük meg. Az innen induló túraútvonalak között vannak egyszerűbb, és gyakorlottabb, nem tériszonyos túrázóknak ajánlottak is, de mindegyik páratlan panorámát nyújt. Figyelem, a túrák késő tavasztól őszig ajánlottak. Választhatjuk a 7,5 km-es “L’anello di Campo Pericoli” túrát, amely 4 óra alatt, 400 méteres szintkülönbséggel átlagos kondival bejárható. Beszéljenek a képek… 🙂

Lago di Scanno

Végül jöjjön egy szépséges, kevéssé ismert, smaragdzöld, szív alakú tó 900 méteres magasságban, amely egy földcsuszamlás következtében született 12 ezer évvel ezelőtt. A Lago di Scanno csodálatos kilátást nyújtó, átlagos kondícióval teljesíthető túraútvonalakat illetve egyéb lehetőséget (kenu, vízibicikli bérlés) nyújt az erre kirándulóknak. Érdemes még meglátogatni a 8 km-re lévő lélegzetelállító környezetben lévő, elhagyatott falut, “Frattura vecchia”-t, amit 1915-ben egy földrengés pusztított el.

Abruzzo, ahol a tenger és a hegyvidék frigyre lép

Évekig éltem olyan frekventált helyeken, mint Budapest vagy Lisszabon, már talán sokalltam is az embertömeget és a folyamatos változást. A sors iróniája, hogy egy olyan vidékre sodort az élet, ahol az idő lassabb mederben folyik, a turizmus, mint olyan (főként a nemzetközi), csak nyomokban felfedezhető. Értetlenül álltam felfedezésem előtt. Korábban, ha Olaszországra gondoltam, Rimini-Riccione strandjainak heringpartyja ötlött lelki szemeim elé. Értetlenkedésem akkor tetőzött, mikor szépen lassan kezdtem felfedezni e régió adottságait. A helyiek szerint Abruzzo az a hely, ahol a tenger és a hegyvidék összeér. És valóban… a Majella és a Gran Sasso túraútjait és sípályáit 30 perces autóút választja el az Adria legszebb strandjaitól.

Megérkeztem Abruzzo-ba, az olasz csizma északi és déli részének határvonalára. E választóvonal a mentalitásban és a tektonikus lemezek mozgásában is szó szerint érzékelhető. Ebben a kevéssé globalizált, zárt világban, a dombok tetején épült, középkort idéző kis falvakban az itt élők még olíva és szőlőtermesztéssel foglalkoznak és a nyári estéken a falu apraja-nagyja a téren gyűlik össze.

A történelem során a görögöktől kezdve, a normannokon át az albánokig számos nép érkezett erre a vidékre és keveredett az itteni italicus törzsekkel és leszármazottaikkal. A régió az 1. századtól a Római Birodalom, később a középkorban a Nápolyi Királyság része volt. Ebben a kulturális sokszínűségben születtek Abruzzo szépséges kikötő- és hegyvidéki városai, melyek részben védelmi szerepet töltöttek be. Az antik és középkori paloták között a stílusos bárokban elfogyasztott hűsítő aperol spritz és a hozzá felszolgált aperitivo (falatkák) mellett szinte a szánkban érezzük a történelem ízét. Innen figyelhetjük a helyiek szokásait, akik a hétvégi, ötfogásos ebéd levezetőjeként “struscio”-ra indulnak, azaz elegánsan (már-már esküvői díszben) felöltözve sétálgatnak az ódon falak között.

Abruzzo festői partvonalát a víz fölé épült tradicionális halászati építmények, a “trabucco”-k teszik még különlegesebbé. Ez a fajta halászati módszer annyira elterjedt volt itt, hogy a régió egyik szimbólumává vált. Az Adria ezen szakaszát “costa dei trabocchi”-nak, azaz a “trabucco”-k partjának is nevezik. Ezeket a szerkezeteket ma már nem használják halászati célokra, gyakran felújítják őket és étteremként, vagy hétvégi házként funkcionálnak.

Egy olasz régióhoz híven ez a vidék is hemzseg az ínycsiklandozó, helyi finomságoktól. Itt készítik a híres Montepulciano d’Abbruzzo bort, a karakteres izű abbruzzo-i “pecorino”-t (érlelt, kemény juhsajt), a mennyei “brodetto”-t (öt meghatározott adriai halfajból készített tengeri halászlé), az “arrosticini”-t (juhhús nyárson sütve), a “ventricina”-t (disznóhúsból készült pikáns vagy édes szalámi), a húros, szövőszékre emlékeztető eszközzel készített pasta la chitarra-t és még sorolhatnánk.

Az Abruzzo-ba látogatás esetén elkönyvelhető plusz 3 kiló ellenére mindenképpen megéri a fáradtságot a szokásos olasz úti céloktól egy kicsit távolabb merészkedni és egy, még autentikus régiót megismerni.

Jó felfedezést kívánok. 🙂

Read this article in english.