Az járja az olaszokról, hogy hedonisták, őrülten vezetnek, mégis az Eurostat statisztikái alapján ők az egyik leghosszabb kort megélő nemzet Európában. Sokan szimplán a mediterrán diétával magyarázzák ezt a jelenséget, szerintem azonban a kép sokkal összetettebb ennél.
Az olasz “fiatalság elixír” az én (magyar) szememmel:
Mégis az ételekkel és az étkezési szokásokkal kezdeném, hiszen ezt lehet a leghosszabban boncolgatni. Tudva levő, hogy az olasz családoknál az ebéd és a vacsora ideje szent. Ez az a része a napnak, amit a család, sokszor fülsiketítő hangzavarban, de szigorúan együtt tölt. Ez nem csak a családi összetartozás, és ezáltal a családtagok egyéni boldogságérzetét növeli, de a napi szinten, ugyanabban az időben elköltött étel a metabolizmusnak is igen jót tesz. Az főétkezések alatt ugyan 2-3 fogást is jóízűen elfogyasztanak, a két étkezés között nincs hűtőből való délutáni nassolás.
Az olaszok hagyományosan a szezonális és helyi zöldségeket és gyümölcsöket részesítik előnyben. Tejtermékekből, húsból és halból is minőségi árut vásárolnak közvetlenül a hentestől, a termelői sajtboltban, vagy a halpiacon. Egy Lidl-ös akció még véletlenül sem győzi meg őket valamilyen rossz minőségű, vagy felesleges étel megvételéről, Olaszországban ugyanis bűn az étel kidobása. Minden étkezésre (de minimum vacsorára) próbálnak frissen pont annyit főzni, amennyiből túlevés nélkül mindenki jóllakik. Ha maradna egy kis felesleg, a következő étkezésnél (vagy legkésőbb másnap) zokszó nélkül elfogyasztják. Azt sem foghatjuk rá az olasz háziasszonyokra, hogy egész napjukat a konyhában töltenék, mert az olasz ételek legtöbbje, egyszerűségéből adódóan fél óra alatt lazán megfőzhető. Saláta, vagy valamilyen ízletes nyers zöldség szinte minden étkezéshez dukál, amit házi extra szűz olívaolajjal és balzsamecettel locsolnak meg (személyes kedvencem az nyers édeskömény). Mivel minden (dél)olasznak van egy rokona, akinek van legalább néhány olívafája, olívaolajért nem kell a szupermarketben sorban állniuk.
Érdekesség, hogy az olaszok nagyon hallgatnak a testükre és reagálnak annak minden apró rezdülésére. Az összevissza evés itt elképzelhetetlen, senkit nem fogunk egy hatalmas capuccino-s pohárral rajtakapni ebéd után, mert tudják (érzik), hogy a tej nem segíti az emésztést. Egy másik jó példa erre az ebéd utáni tengeri fürdőzés. Egy olasz minimum 2 órát emészt, mielőtt újra a habokba vetné magát. Az olasz ételek az emberi test szükségleteihez vannak kalibrálva, nincsenek túlfűszerezve, a tökéletes ízkombinációt nyújtó 1-2 fűszert használják különböző alapanyagokhoz. A vérbeli olasz háziasszonyok kiemelt figyelmet fordítanak a változatos táplálkozásra, ha húst esznek ebédre, vacsira hal, vagy sajt kerül az asztalra. Fontos még megemlíteni, hogy az olaszok jó része nem fogyaszt cukrozott üdítőket, az étkezéseknél vizet, vagy maximum 1-1 pohár vörösbort isznak. Egy kiadós olasz vacsora után nem fogunk tehetetlenül, kajakómában hánykolódni órákig a kanapén, mert általában könnyűek és zsírszegények az ételek, és jól kombinálják az alapanyagokat.
Délen a férfiak a hétköznapokon a munkából hazajárnak ebédelni. Mivel az ebédszünet 2 óra, egy kis délutáni szunyókálás bőven belefér. A nyári hétvégéken nem ritka, hogy ebéd után a család kánonban való horkolásától zeng a ház.
Összegzésként elmondhatjuk az olaszokról, hogy hagyományukból adódóan megadják a módját az étkezésnek, a pihenésnek, de ugyanígy fontos számukra az ünneplés és a tisztaság is. Amikor még csak ismerkedtem talján barátainkkal, meglepetéssel nyugtáztam, hogy nemzetközi viszonylatban mérve nagyon is odafigyelnek és érzékenyek a rendre és a tisztaságra, még a fiatalabb generációk is. Mivel a rendezett környezet jó hatással van a mentális egészségünkre, azt gondolom, hogy ez is hozzájárul az olaszok hosszú, kiegyensúlyozott életéhez.
Zárószóként hozzátenném még, hogy VANNAK olaszok, akik kizárják az idő nyomását és az ebből származó stresszt. 🙂 Itt az idő relatív, egy negyedórás, 20 perces késés (quarta d’ora academico) a legtöbb esetben teljesen elfogadott. Mindenki döntse el magának, hogy igazuk van-e, vagy sem. 🙂
Adventures in Italy 