Címke: fedezdfelolaszországot

Milazzo, avagy a Lipari-szigetek kapuja.

Történt, hogy a férjemnek munka ügyben váratlanul Szicíliába kellett utaznia Milazzo-ba, egy olyan északi városkába, amiről korábban még soha nem hallottam. Mivel a “kiruccanás” néhány nappal az indulás előtt derült ki és előre pontosan nem látható időtartamra szólt, bosszankodva mondtam le a garganoi hétvégénket és egyéb betervezett programokat.

Végül a kiküldetés tényleg hosszúra nyúlt, így fogtam magam és egy hétre leutaztam hozzá én is. Elvárások nélkül érkeztem, mert semmit nem tudtam erről a görögök által, csaknem 3 ezer évvel ezelőtt alapított, 30 ezres városkáról. Hát, mit mondjak, jól meglepődtem. Újra beigazolódott az a meggyőződésem, hogy az életben azok a dolgok sülnek el a legjobban, amikkel szemben az ember semmiféle elvárást nem támaszt.

Kiderült például, hogy az olaszok Milazzo-t úgy emlegetik, mint a Lipari-szigetek (Isole Eolie) kapuját, ugyanis a szigetek komppal innen közelíthetők meg leggyorsabban. Nekünk az itt tartózkodásunk alatt a hét szigetből kettőt, a szépséges Vulcano-t és a központi Lipari-t sikerült meglátogatnunk, de lehetőség van komppal Milazzo-ból eljutni még a füstölgő Strombolira, a vad Alicudi és Filicudira, ahol csupán néhány éve lett áramszolgaltatás, Salina-ra, és az Eolie Capri-jaként ismert, divatos Pannarea-ra. A hét sziget közül kettő, Stromboli és Vulcano aktív vulkán, jelenleg sajnos mindkettőre tilos felmászni, Vulcano-n a gázsszivargasok, Stromboli pedig a 2019 óta tartó folyamatos kitörések miatt, de enélkül is hatalmas élményt nyújt a szigetek meglátogatása. A legtávolabbi sziget, Stromboli 3 óra alatt közelíthető meg komppal Milazzo-ból.

Vulcano vulkánja
Lipari-szigetek Vulcano-ról
Végtelen tenger
Spiaggia nera – fekete part
Kilátás a Lipariból, a vár mellől
Normann kolostor – San Bartolomeo Társkatedrális – Lipari
Kilátás – Lipari
Vulcano vulkánja a Lipari szigetekkel a háttérben

A Lipari-szigetekre induló kompjáratok menetrendjéről itt informálódhatunk és akár a jegyünket is megvehetjük. Ez értelemszerűen helyben, a kikötőben is lehetséges, bár szezonban rizikósabb.

Érdekességek Milazzo-ban és környékén:

  • Milazzo-i vár a történelmi városrészben. A belépő 5 €-ba kerül, de megéri, mert ezért a pénzért a szépséges panorámán kívül három múzeumot (a történelmi múzeumot a várban; a Museo del Mare, tengerek védelmével foglalkozó múzeumot; és egy Benedek-rendi apátság épületében a Museo della Tonnara-t, tradícionális tonhal-halászást és feldolgozást bemutató múzeumot) is megnézhetünk.
Chiesa vecchia (öreg templom)
Kilátás a várból
Milazzo-i vár

  • A milazzo-i félsziget csúcsán, Capo Milazzo-ban lélegzetelállító kilátást nyújt Szent Antal szentélye (Santuario di Sant’Antonio) és a néhány kilométer hosszú, Vénusz medencéjének nevezett sziklás kis strandhoz vezető tanösvény (Percorso Naturalistico Piscine di Venere).
Santuario di Sant’Antonio
Santuario di Sant’Antonio
Pippo del Bono
Tanösvény – Capo Milazzo
Kilátás – Capo Milazzo
  • A 2500 éves görög anfiteátrum, a gyönyörű kilátás és a Santuario Maria SS Bazilika kedvéért, a 30 km-re fekvő Tindariba is érdemes ellátogatni.
Santuario di Maria SS.ma di Tindari
Kilátás – Tindari
Kilátás – Tindari

Íme egy kis videó összeállítás a Milazzo környéki szépségekről:

Egy óra alatt busszal eljuthatunk Messina-ba is. A busz a kikötő melletti buszmegállóból indul, itt tájékozódhatunk a buszmenetrendről. Spórolhatunk pár eurót, ha a buszon már az odaútnál  megvásároljuk az oda-vissza jegyet (6,5€).

Basilica Cattedrale di Santa Maria Assunta
A világ legnagyobb és legbonyolultabb csillagászati ​​és mechanikus órája Messina-ban
Csodálatos Liberty házfal
Kilátás – Santuario Parrocchia S.Maria Di Montalto
Santuario Parrocchia S.Maria Di Montalto
Kilátás – Tempio di Cristo Re
Kiláátás Calabria partjaira
Kilátás – Stele della Madonna della Lettera
Chiesa Santissima Annunziata dei Catalani

Aki nagyon szeretne, a milazzo-i vasútállomásról még Cefalu-ba és Palermóba is eljuthat két és fél óra alatt. Különlegessége a vonatútnak, hogy szinte végig Szicília északi partján halad, szépséges kilátást nyújtva a végtelen tengerre és a Tindari-szigetekre.

Kilátás a vonatból valahol Milazzo és Palermó között

Miért az olasz az egyik leghosszabb kort megélő európai nemzet?

Az járja az olaszokról, hogy hedonisták, őrülten vezetnek, mégis az Eurostat statisztikái alapján ők az egyik leghosszabb kort megélő nemzet Európában. Sokan szimplán a mediterrán diétával magyarázzák ezt a jelenséget, szerintem azonban a kép sokkal összetettebb ennél.

Az olasz “fiatalság elixír” az én (magyar) szememmel:

Mégis az ételekkel és az étkezési szokásokkal kezdeném, hiszen ezt lehet a leghosszabban boncolgatni. Tudva levő, hogy az olasz családoknál az ebéd és a vacsora ideje szent. Ez az a része a napnak, amit a család, sokszor fülsiketítő hangzavarban, de szigorúan együtt tölt. Ez nem csak a családi összetartozás, és ezáltal a családtagok egyéni boldogságérzetét növeli, de a napi szinten, ugyanabban az időben elköltött étel a metabolizmusnak is igen jót tesz. Az főétkezések alatt ugyan 2-3 fogást is jóízűen elfogyasztanak, a két étkezés között nincs hűtőből való délutáni nassolás.

Az olaszok hagyományosan a szezonális és helyi zöldségeket és gyümölcsöket részesítik előnyben. Tejtermékekből, húsból és halból is minőségi árut vásárolnak közvetlenül a hentestől, a termelői sajtboltban, vagy a halpiacon. Egy Lidl-ös akció még véletlenül sem győzi meg őket valamilyen rossz minőségű, vagy felesleges étel megvételéről, Olaszországban ugyanis bűn az étel kidobása. Minden étkezésre (de minimum vacsorára) próbálnak frissen pont annyit főzni, amennyiből túlevés nélkül mindenki jóllakik. Ha maradna egy kis felesleg, a következő étkezésnél (vagy legkésőbb másnap) zokszó nélkül elfogyasztják. Azt sem foghatjuk rá az olasz háziasszonyokra, hogy egész napjukat a konyhában töltenék, mert az olasz ételek legtöbbje, egyszerűségéből adódóan fél óra alatt lazán megfőzhető. Saláta, vagy valamilyen ízletes nyers zöldség szinte minden étkezéshez dukál, amit házi extra szűz olívaolajjal és balzsamecettel locsolnak meg (személyes kedvencem az nyers édeskömény). Mivel minden (dél)olasznak van egy rokona, akinek van legalább néhány olívafája, olívaolajért nem kell a szupermarketben sorban állniuk.

Érdekesség, hogy az olaszok nagyon hallgatnak a testükre és reagálnak annak minden apró rezdülésére. Az összevissza evés itt elképzelhetetlen, senkit nem fogunk egy hatalmas capuccino-s pohárral rajtakapni ebéd után, mert tudják (érzik), hogy a tej nem segíti az emésztést. Egy másik jó példa erre az ebéd utáni tengeri fürdőzés. Egy olasz minimum 2 órát emészt, mielőtt újra a habokba vetné magát. Az olasz ételek az emberi test szükségleteihez vannak kalibrálva, nincsenek túlfűszerezve, a tökéletes ízkombinációt nyújtó 1-2 fűszert használják különböző alapanyagokhoz. A vérbeli olasz háziasszonyok kiemelt figyelmet fordítanak a változatos táplálkozásra, ha húst esznek ebédre, vacsira hal, vagy sajt kerül az asztalra. Fontos még megemlíteni, hogy az olaszok jó része nem fogyaszt cukrozott üdítőket, az étkezéseknél vizet, vagy maximum 1-1 pohár vörösbort isznak. Egy kiadós olasz vacsora után nem fogunk tehetetlenül, kajakómában hánykolódni órákig a kanapén, mert általában könnyűek és zsírszegények az ételek, és jól kombinálják az alapanyagokat.

Délen a férfiak a hétköznapokon a munkából hazajárnak ebédelni. Mivel az ebédszünet 2 óra, egy kis délutáni szunyókálás bőven belefér. A nyári hétvégéken nem ritka, hogy ebéd után a család kánonban való horkolásától zeng a ház.

Összegzésként elmondhatjuk az olaszokról, hogy hagyományukból adódóan megadják a módját az étkezésnek, a pihenésnek, de ugyanígy fontos számukra az ünneplés és a tisztaság is. Amikor még csak ismerkedtem talján barátainkkal, meglepetéssel nyugtáztam, hogy nemzetközi viszonylatban mérve nagyon is odafigyelnek és érzékenyek a rendre és a tisztaságra, még a fiatalabb generációk is. Mivel a rendezett környezet jó hatással van a mentális egészségünkre, azt gondolom, hogy ez is hozzájárul az olaszok hosszú, kiegyensúlyozott életéhez.

Zárószóként hozzátenném még, hogy VANNAK olaszok, akik kizárják az idő nyomását és az ebből származó stresszt. 🙂 Itt az idő relatív, egy negyedórás, 20 perces késés (quarta d’ora academico) a legtöbb esetben teljesen elfogadott. Mindenki döntse el magának, hogy igazuk van-e, vagy sem. 🙂

Read this article in English.

Abruzzo, ahol a tenger és a hegyvidék frigyre lép

Évekig éltem olyan frekventált helyeken, mint Budapest vagy Lisszabon, már talán sokalltam is az embertömeget és a folyamatos változást. A sors iróniája, hogy egy olyan vidékre sodort az élet, ahol az idő lassabb mederben folyik, a turizmus, mint olyan (főként a nemzetközi), csak nyomokban felfedezhető. Értetlenül álltam felfedezésem előtt. Korábban, ha Olaszországra gondoltam, Rimini-Riccione strandjainak heringpartyja ötlött lelki szemeim elé. Értetlenkedésem akkor tetőzött, mikor szépen lassan kezdtem felfedezni e régió adottságait. A helyiek szerint Abruzzo az a hely, ahol a tenger és a hegyvidék összeér. És valóban… a Majella és a Gran Sasso túraútjait és sípályáit 30 perces autóút választja el az Adria legszebb strandjaitól.

Megérkeztem Abruzzo-ba, az olasz csizma északi és déli részének határvonalára. E választóvonal a mentalitásban és a tektonikus lemezek mozgásában is szó szerint érzékelhető. Ebben a kevéssé globalizált, zárt világban, a dombok tetején épült, középkort idéző kis falvakban az itt élők még olíva és szőlőtermesztéssel foglalkoznak és a nyári estéken a falu apraja-nagyja a téren gyűlik össze.

A történelem során a görögöktől kezdve, a normannokon át az albánokig számos nép érkezett erre a vidékre és keveredett az itteni italicus törzsekkel és leszármazottaikkal. A régió az 1. századtól a Római Birodalom, később a középkorban a Nápolyi Királyság része volt. Ebben a kulturális sokszínűségben születtek Abruzzo szépséges kikötő- és hegyvidéki városai, melyek részben védelmi szerepet töltöttek be. Az antik és középkori paloták között a stílusos bárokban elfogyasztott hűsítő aperol spritz és a hozzá felszolgált aperitivo (falatkák) mellett szinte a szánkban érezzük a történelem ízét. Innen figyelhetjük a helyiek szokásait, akik a hétvégi, ötfogásos ebéd levezetőjeként “struscio”-ra indulnak, azaz elegánsan (már-már esküvői díszben) felöltözve sétálgatnak az ódon falak között.

Abruzzo festői partvonalát a víz fölé épült tradicionális halászati építmények, a “trabucco”-k teszik még különlegesebbé. Ez a fajta halászati módszer annyira elterjedt volt itt, hogy a régió egyik szimbólumává vált. Az Adria ezen szakaszát “costa dei trabocchi”-nak, azaz a “trabucco”-k partjának is nevezik. Ezeket a szerkezeteket ma már nem használják halászati célokra, gyakran felújítják őket és étteremként, vagy hétvégi házként funkcionálnak.

Egy olasz régióhoz híven ez a vidék is hemzseg az ínycsiklandozó, helyi finomságoktól. Itt készítik a híres Montepulciano d’Abbruzzo bort, a karakteres izű abbruzzo-i “pecorino”-t (érlelt, kemény juhsajt), a mennyei “brodetto”-t (öt meghatározott adriai halfajból készített tengeri halászlé), az “arrosticini”-t (juhhús nyárson sütve), a “ventricina”-t (disznóhúsból készült pikáns vagy édes szalámi), a húros, szövőszékre emlékeztető eszközzel készített pasta la chitarra-t és még sorolhatnánk.

Az Abruzzo-ba látogatás esetén elkönyvelhető plusz 3 kiló ellenére mindenképpen megéri a fáradtságot a szokásos olasz úti céloktól egy kicsit távolabb merészkedni és egy, még autentikus régiót megismerni.

Jó felfedezést kívánok. 🙂

Read this article in english.