Ami máshol a legértékesebb régészeti felfedezés lehetne, az Olaszországban egy félreeső történelmi emlékhely, napi 4 érdeklődővel. Molise régióban, pontosabban Pietrabbondante-ban, a hajdani szamniták vidékén járunk.
A szamniták sok más italicus törzzsel együtt, már a Római Birodalom létrejötte előtt jelen voltak az Appennini-félszigeten, jellemzően földműveléssel és pásztorkodással foglalkoztak.
A legenda szerint az umbri törzzsel régóta háborúskodó szabinok győzelmük esetén felajánlották újszületteiket Marsnak, a háború istenének. Diadalmaskodásuk és a gyerekek felnőtt korba lépése után, esküjükhöz híven elküldték őket a közösségből. Az elbeszélések szerint a fiatalok egy ökröt követve vándoroltak délre, a mai Molise területére és alapítottak új, virágzó társadalmat. A Kr. e 4. századtól folyamatos háborúskodásban álltak a terjeszkedő Rómával, majd a Kr. e. 290-ben elszenvedett végső vereség után beolvadtak a birodalomba.
A szamniták kultúrája azonban nem tűnt el nyomtalanul. A rómaiak által átvett véres gladiátor játékokon kívül a Pietrabbondante-i amfiteátrum és szentély ékes bizonyítéka hajdanvolt kultúrájuknak. A romok eredete a Krisztus előtti 4 századra tehető, feltehetően spirituális és társadalmi események fontos helyszíne volt. A hihetetlen épségben fennmaradt emlékhely olyan, mint egy ablak a múltba. A romok közt sétálgatva zavartalanul képzelhetjük magunkat a 2500 évvel ezelőtt élt emberek közé, akik ezen falak között imádkoztak isteneikhez, vagy épp gyönyörködtek egy színházi előadásban.
Korábban úgy gondoltam, hogy Milánó, a divat és az olasz gazdaság fellegvára nem sok érdekességet tartogat számomra.
Körülbelül egy hónappal ezelőtt egy ismerősöm meglátogatása kapcsán mégis eltöltöttem itt egy hétvégét. Várakozásaimmal ellentétben nagyon jól éreztem magam, nemcsak a hangulatos belváros nyűgözött le, hanem az Olaszországban ritkaságszámba menő zöld városfilozófia és fenntarthatósági törekvések is.
A milánói Bosco Verticale (Függőleges Erdő)
Milánó egyik modern építészeti vívmánya a botanikusokkal és kertészmérnökökkel együttműködésben tervezett és 2014-ben átadott Bosco Verticale, avagy a “függőleges erdő” épületei. Az 80 és 112 méter magas épületekre mintegy 800 fát és több ezer cserjét telepítettek, ami körülbelül 20 ezer négyzetméternyi (2 hektár) erdővel egyenértékű oxigéntermelés szempontjából. Az épület kivitelezése és átadása előtt az ide ültetett növényeket egy különleges faiskolában nevelték, hogy hozzászokjanak a későbbi speciális körülményekhez. A növényzet ezen kívül szerepet játszik még a városi szmog enyhítésében, az épületek belső hőmérséklet- és páratartalom- szabályozásában és a zajszűrésben is. Ha olvasnál még a projektről, itt találsz bővebb információt.
Városi gazdálkodás és a fenntarthatóságot kereső közösségek, mint a Cascina Martesana.
Milánóban, különösen a Martesana-csatorna partján sétálgatva szembetűnnek “a városban kucorgó, de vidékre vágyó” típusú emberek szívét melengető, városi veteményesek.
Városi veteményesek a Martesana-csatorna partján
Ha a csatorna partján tovább merészkedünk, egy régi, tanyaszerű épületegyütteshez érkezünk, ahova beköltözött a Cascina Martesana nevű egyesület. Közösségi kert fenntartásán kívül koncerteket, kiállításokat művészeti projekteket, jógaórákat és különböző szociális workshop-okat szerveznek itt az érdeklődőknek, valamint büfét üzemeltetnek, ahol a saját kertjükben megtermelt élelmiszerekből készítenek (Olaszországhoz híven) ínycsiklandozó szendvicseket. Különösen szimpatikus, hogy baráti társaságok a helyszínen elhelyezett grilleket foglalás esetén ingyen használhatják saját alapanyagaik megsütésére. Bővebb információt itt találsz a helyről.
Színpad
Közösségi kert
Közösségi kert
Közösségi kert
Közösségi kert
Közösségi kert
Brera botanikus kert
A természet szerelmeseinek mindenképpen érdekes látnivaló az Orto Botanico di Brera (Brera botanikus kert).
A Milánó központjában, a Brera kastély (Palazzo di Brera) kertjében található botanikus kertet még Mária Terézia adományozta a városnak 1774-ben. Mintegy 5000 négyzetméteren több, mint 300 növényfaj nevelése folyik itt. A botanikus kertben zajló projektek fő célja a klímaváltozás következtében egyre csökkenő biodiverzitás megőrzése és az ehhez kapcsolódó kutatások és az ismeretterjesztés.
Orto Botanico di Brera
Abban az esetben, ha sallangmentes, autentikus helyeket és az eredeti, házi olasz ízeket preferálod, extraként mindenképpen ajánlom a kicsit kantinszerű, hangulatos belső kertes Trattoria San Filippo Neri-t. 🙂
Caserecci al ragù (Caserecci tészta bolognai szósszal)
Abruzzo-ban, a Sagittario-völgyben, a smaragdzöld Lago di Scanno fölé nyúló magaslatokon van egy elhagyatott falucska. Van itt templom, temető és főtér csobogó szökőkúttal, és vannak házak is istállókkal, azonban Frattura Vecchia-ban, az abruzzo-i szellemvárosban már több, mint 100 éve senki nem él.
A Scanno tó felől egy 10 perces, gyönyörű kilátással fűszerezett szerpentines kanyargást követően megérkezünk Frattura-ba, ahol egy táblát követve rátalálunk a Frattura Vecchia-ba tartó, a Monte Genzana lankáin haladó köves útra. Az úton haladva egy elképesztő holdbéli táj tárul elénk. Egy évezredekkel ezelőtti földcsuszamlás maradványait figyelhetjük meg, amely eltorlaszolta a Sagittario folyó útját, és létrehozta a csodálatos Scanno tavat. A távolban megpillantjuk Frattura Vecchia elhagyatott házait és az ezeréves kastély romjait.
A Monte Genzana holdbéli lankái
A falu a kastély köré épült, amelyet Di Sangro gróf építtetett a 9. és 10. század körül a Sagittario-völgy védelmében. Az évszázadok során a juhtenyésztésnek és pásztorkodásnak köszönhetően virágzott a falu gazdasága, azonban a 20. század elejére gazdasági változások és járványok következményeképp a jellemzően állattartásból élő fratturaiak elszegényedtek.
Frattura Vecchia romjai
Ezeréves kastély, Frattura Vecchia
1915 január 13-án heves földrengés rázta meg az abruzzo-i Avezzanot és környékét. Az épségben maradó környékbeli falvakkal ellentétben a korábbi hegycsuszamlás törmelékére épült Frattura Vecchia a földdel vált egyenlővé. A faluban tartózkodó, mintegy 120 ember, többségében nők és gyermekek szinte kivétel nélkül a földrengés áldozatául estek. A helyiek a tragédiára “a gyermekek” földrengéseként emlékeznek.
Luana Rigolli, egy tehetséges olasz fotós kamerájával megörökítette a város egyes részeit és kifüggesztette az elhagyatott házak falára az elkészült felvételeket. Ottjártunkkor még megtaláltuk a fotós néhány képét. Ha érdekel Luana fotóprojektje, szeretettel ajánlom az Instagram oldalát.
Kevesen tudják, hogy Olaszországnak ezt a kevésbé ismert részét, Abruzzo-t zöld európai régióként is emlegetik. Három nemzeti parkja (Majella Nemzeti Park, Gran Sasso – Monti della Laga Nemzeti Park és az Abruzzo, Lazio és Molise Nemzeti Park) és számos természetvédelmi területe a térségnek több, mint 36%-át teszi ki. Itt található az olasz csizmán végighúzódó Appeninek legmagasabb csúcsa, a Corno Grande (2.912 m – Gran Sasso Nemzeti Park).
Korábban már nagy vonalakban beszámoltam Abruzzo szépségeiről, most elsősorban a túrázóknak és a természet szerelmeseinek szeretnék ötleteket adni egy abruzzo-i kiruccanáshoz. Mert nincs jobb annál, amikor a nyaralást egy jó kis túrázással spékeljük meg, a tengerparti ejtőzés és templomlátogatások sűrűjében. 🙂
Rocca Calascio
Rocca Calascio, az Appeninek legmagasabban (1460 méteren) fekvő erődje L’Aquila közelében, a Gran Sasso Nemzeti Parkban. Építése a 12. századra tehető, védelmi szerepet töltött be a normann invázió után. A vár egy kb. fél órás könnyedebb mászással érhető el Calascio-ból. A fennsíkon további sétát tehetünk. A túra könnyű, akár gyerekekkel is megtehető.
Kilátás, háttérben a Majella
Chiesa di Santa Maria della Pietà
Rocca Calascio
San Giovanni vízesés
A Majella nemzeti park egyik legszebb vándorútja a kristálytiszta Vesola patak mentén a 30 méter magas San Giovanni vízeséshez vezet. A jelzett turistaút Boca de Vale-ból indul (és ide is érkezik vissza), kb. 10 km hosszú, 500 m körüli szintemelkedéssel. A patak mentén, szépséges bükkerdőben vándorolva kb. 1,5 óra után érkezünk meg úti célunkhoz. A túra a 35 méter magas vízesésnél való jóleső ejtőzést beszámítva kb. 3-4 óra alatt megtehető. Előfordulhat, hogy a túra során mezítlábas patakátkelésre lesz szükség. 🙂 A visszavezető út utolsó része meredekebb szakasz, itt nem árt az óvatosság, egyébként a túra körülbelül közepes nehézségű, átlagos kondícióval teljesíthető. A kirándulás után érdemes betérni a Bocca di Vale-tól 4 km-re fekvő, szépséges kis városba, Guardiagrele-be.
Vesola-patak
San Giovanni vízesés
Guardiagrele
Campo Imperatore
A Gran Sasso Nemzeti Parkban található, “olasz Tibet”-ként is emlegetett Campo Imperatore fennsík nem csak csodálatos túrázóhely, de történelmi helyszín is, ugyanis Mussolini-t, a hírhedt diktátort itt tartották fogva, miután Olaszország átállt a nyugati szövetségesek oldalára a 2. világháborúban. Érdekesség még, hogy Bud Spencer és Terence Hill itt forgatta “Az ördög jobb és balkeze” western-filmjének egyes jeleneteit.
Rifugio Campo Imperatore, ahol Mussolini-t tartották fogva.
Az 1800 méteres magasságban lévő Campo Imperatore-t autóval, vagy Assergi-ból felvonóval közelíthetjük meg. Az innen induló túraútvonalak között vannak egyszerűbb, és gyakorlottabb, nem tériszonyos túrázóknak ajánlottak is, de mindegyik páratlan panorámát nyújt. Figyelem, a túrák késő tavasztól őszig ajánlottak. Választhatjuk a 7,5 km-es “L’anello di Campo Pericoli” túrát, amely 4 óra alatt, 400 méteres szintkülönbséggel átlagos kondival bejárható. Beszéljenek a képek… 🙂
Corno Grande, az Appenninek legmagasabb csúcsa a háttérben (2.912 m)
Kilátás
Kilátás a fennsíkra
Lago di Scanno
Végül jöjjön egy szépséges, kevéssé ismert, smaragdzöld, szív alakú tó 900 méteres magasságban, amely egy földcsuszamlás következtében született 12 ezer évvel ezelőtt. A Lago di Scanno csodálatos kilátást nyújtó, átlagos kondícióval teljesíthető túraútvonalakat illetve egyéb lehetőséget (kenu, vízibicikli bérlés) nyújt az erre kirándulóknak. Érdemes még meglátogatni a 8 km-re lévő lélegzetelállító környezetben lévő, elhagyatott falut, “Frattura vecchia”-t, amit 1915-ben egy földrengés pusztított el.
The Italians are rumored to be hedonists, driving crazy, yet according to Eurostat statistics, they are one of the longest-living nations in Europe. Many people simply explain this phenomenon with the Mediterranean diet, but I think the answer is much more complex.
The Italian “elixir of youth” in my (foreigner) eyes:
Still, I would start with the italian food and eating habits. It’s well known that the lunch and dinner time is important in the life of the italian families. They spend this time often loudly, but strictly together. Not only does this increase the feeling of family togetherness and the individual happiness of the family members, but eating at the same time each day is also good for the metabolism. During the main meals the Italians eat at least 2-3 courses, however the afternoon snack is unknown in between.
Italians traditionally prefer seasonal and local vegetables and fruits. They also buy quality from dairy products, meat and fish directly from the butcher, the grower’s cheese shop or the fish market. Even a Lidl discount doesn’t convince them to buy poor quality or unnecessary food, because in Italy it is a sin to throw away food. For every meal (but at least for dinner), they try to cook the right portion. If a small excess is left, it will be consumed at the next meal (or at the latest the next day). Nor can we find Italian housewives spending the whole day in the kitchen, because most Italian dishes, because of their simplicity, can be cooked in half an hour. Salad, or some delicious raw vegetable, comes with every meal sprinkled with homemade extra virgin olive oil and balsamic vinegar (my favorite is raw fennel). Since every (south) Italian has a relative cultivating olive trees, there is no need to queue for olive oil in the supermarket.
It’s really interesting, how the Italians are listening to their bodies. Fast food orgies are not usual here… as well we won’t catch anyone with a huge cup of capuccino after lunch, because they know that milk doesn’t help their digestion. Another good example is the sea bathing after meal. An Italian takes at least 2 hours before jumping into the water again. Italian food is calibrated to the needs of the human body. It’s not over-seasoned, 1-2 spices are used to provide the perfect combination for different ingredients. Italian housewives pay special attention to a varied diet. If they eat meat for lunch, for dinner they will serve fish or cheese. It is also important to mention that most Italians do not consume sugary soft drinks, they drink water or a glass of red wine. After a full Italian dinner, you won’t lie helpless for hours on the couch, as the food is usually light and low fat and the ingredients are combined well.
On the south, on weekdays men go home from work for lunch. Since the lunch break is 2 hours, they can enjoy an afternoon nap as well. It’s not rare, that on summer weekends the family is snoring peacefully together after the lunch.
In summary we can say, that the quality way of eating and relaxing are essential for the Italians, but proper celebrations and cleanliness are equally important to them. When I met Italians at the first time, I was really surprised by their attention to order and cleanliness. Because a clean environment has a positive impact on our mental health, I believe that this also contributes to the long, balanced life of this nation.
As a final word I would like to add, that there are some Italians who rule out the pressure of time and the stress. 🙂 The time here is relative, a quarter-hour, 20-minutes of delay (quarta d’ora academico) is in most cases fully accepted. Everyone should decide for themselves whether or not they are right. 🙂
A következő receptet egy szicíliai barátnőm, Annarita anyukája készítette el nekünk. Gyerekkoromban oda voltam az otthon is kapható szardellapasztáért és nagyon örültem, hogy ezt a finomságot új oldaláról is megismerhettem. 🙂
Hozzávalók 4 személyre:
400 g spagetti
8-10 darab szardella olajban
kb. 250-300 g paradicsompép / paradicsomszósz (ízesítés nélkül)
1 csokor petrezselyem
30 g fenyőmag (helyettesíthető apróra tört dióval, kesudióval)
1 kis chilipaprika
1 gerezd fokhagyma
olíva olaj
só
parmezán (helyettesíthető más kemény sajttal)
Elkészítés:
A petrezselymet, a fenyőmagot, a fokhagymát és a chilipaprikát együtt felaprítjuk. Ráteszünk a kupacra 3 szardellát és ezt is beleaprítjuk. Serpenyőben olíva olajon melegítjük a maradék 5-6szardellát, hagyjuk, hogy “elolvadjanak”, hozzáadjuk a felaprított hozzávalókat és 5-6 percig főzzük. Hozzáöntjük a paradicsompépet és kb. 10-15 percig tovább főzzük, hogy összeérjenek az ízek. Megfőzzük a spagettit, de egy perccel korábban kiszedjük a vízből és beletesszük a szószba 2-3 evőkanálnyi víz tésztavíz kíséretében és tovább főzzük még 2-3 percig.
Ez a recept egy szardíniai barátomtól, Simone-tól származik. Az olaszok kedvelt ételei közé tartozik a nyúl. Mivel ezt a fajta húst korábban csak pörköltként kóstoltam, rögtön magával ragadott az újfajta ízvilág, a nyúlhús, az olíva- és kapribogyó és a rozmaring harmonizálása. Az olaszok ezt az ételt második fogásként fogyasztják, mi sütőben sült burgonyával, vagy édesburgonyával (esetleg kenyérrel) főételként is fogyaszthatjuk.
Hozzávalók 4 személyre:
4-6 nagyobb nyúlcomb vagy 1 egész nyúl (darabolva)
1/2 hagyma
2 fokhagyma
1-2 szár angol zeller
1-2 répa
magozatlan fekete olívabogyó
kapribogyó
5-6 darab szárított paradicsom
petrezselyem
rozmaring
só
olívaolaj
1,5-2 dl száraz fehérbor
kevés csilipaprika
Elkészítés:
A hagymát, a petrezselymet, az angol zellert, a répát és a szárított paradicsomot felaprítjuk, majd a hozzáadott fokhagymával (egész), olívabogyóval és a kapribogyóval 5-10 percig olívaolajon főzzük. Hozzáadjuk a nyúldarabokat, amit a zöldségen főzünk. Sózzuk az ételt ízlés szerint. Amikor a nyúl már picit megfőtt, hozzáöntünk 1,5-2 deci fehérbort és abban főzzük tovább, hozzáadjuk a rozmaringot. Amikor a bor 30-40%-a már elpárolgott, hozzáöntünk egy kevés vizet és az ételt néha megkeverjük. Amikor a nyúl már majdnem kész, egy kevés csilipaprikával ízesítjük.
Sütőben sült burgonyával vagy édesburgonyával tálaljuk.
Az járja az olaszokról, hogy hedonisták, őrülten vezetnek, mégis az Eurostat statisztikái alapján ők az egyik leghosszabb kort megélő nemzet Európában. Sokan szimplán a mediterrán diétával magyarázzák ezt a jelenséget, szerintem azonban a kép sokkal összetettebb ennél.
Az olasz “fiatalság elixír” az én (magyar) szememmel:
Mégis az ételekkel és az étkezési szokásokkal kezdeném, hiszen ezt lehet a leghosszabban boncolgatni. Tudva levő, hogy az olasz családoknál az ebéd és a vacsora ideje szent. Ez az a része a napnak, amit a család, sokszor fülsiketítő hangzavarban, de szigorúan együtt tölt. Ez nem csak a családi összetartozás, és ezáltal a családtagok egyéni boldogságérzetét növeli, de a napi szinten, ugyanabban az időben elköltött étel a metabolizmusnak is igen jót tesz. Az főétkezések alatt ugyan 2-3 fogást is jóízűen elfogyasztanak, a két étkezés között nincs hűtőből való délutáni nassolás.
Az olaszok hagyományosan a szezonális és helyi zöldségeket és gyümölcsöket részesítik előnyben. Tejtermékekből, húsból és halból is minőségi árut vásárolnak közvetlenül a hentestől, a termelői sajtboltban, vagy a halpiacon. Egy Lidl-ös akció még véletlenül sem győzi meg őket valamilyen rossz minőségű, vagy felesleges étel megvételéről, Olaszországban ugyanis bűn az étel kidobása. Minden étkezésre (de minimum vacsorára) próbálnak frissen pont annyit főzni, amennyiből túlevés nélkül mindenki jóllakik. Ha maradna egy kis felesleg, a következő étkezésnél (vagy legkésőbb másnap) zokszó nélkül elfogyasztják. Azt sem foghatjuk rá az olasz háziasszonyokra, hogy egész napjukat a konyhában töltenék, mert az olasz ételek legtöbbje, egyszerűségéből adódóan fél óra alatt lazán megfőzhető. Saláta, vagy valamilyen ízletes nyers zöldség szinte minden étkezéshez dukál, amit házi extra szűz olívaolajjal és balzsamecettel locsolnak meg (személyes kedvencem az nyers édeskömény). Mivel minden (dél)olasznak van egy rokona, akinek van legalább néhány olívafája, olívaolajért nem kell a szupermarketben sorban állniuk.
Érdekesség, hogy az olaszok nagyon hallgatnak a testükre és reagálnak annak minden apró rezdülésére. Az összevissza evés itt elképzelhetetlen, senkit nem fogunk egy hatalmas capuccino-s pohárral rajtakapni ebéd után, mert tudják (érzik), hogy a tej nem segíti az emésztést. Egy másik jó példa erre az ebéd utáni tengeri fürdőzés. Egy olasz minimum 2 órát emészt, mielőtt újra a habokba vetné magát. Az olasz ételek az emberi test szükségleteihez vannak kalibrálva, nincsenek túlfűszerezve, a tökéletes ízkombinációt nyújtó 1-2 fűszert használják különböző alapanyagokhoz. A vérbeli olasz háziasszonyok kiemelt figyelmet fordítanak a változatos táplálkozásra, ha húst esznek ebédre, vacsira hal, vagy sajt kerül az asztalra. Fontos még megemlíteni, hogy az olaszok jó része nem fogyaszt cukrozott üdítőket, az étkezéseknél vizet, vagy maximum 1-1 pohár vörösbort isznak. Egy kiadós olasz vacsora után nem fogunk tehetetlenül, kajakómában hánykolódni órákig a kanapén, mert általában könnyűek és zsírszegények az ételek, és jól kombinálják az alapanyagokat.
Délen a férfiak a hétköznapokon a munkából hazajárnak ebédelni. Mivel az ebédszünet 2 óra, egy kis délutáni szunyókálás bőven belefér. A nyári hétvégéken nem ritka, hogy ebéd után a család kánonban való horkolásától zeng a ház.
Összegzésként elmondhatjuk az olaszokról, hogy hagyományukból adódóan megadják a módját az étkezésnek, a pihenésnek, de ugyanígy fontos számukra az ünneplés és a tisztaság is. Amikor még csak ismerkedtem talján barátainkkal, meglepetéssel nyugtáztam, hogy nemzetközi viszonylatban mérve nagyon is odafigyelnek és érzékenyek a rendre és a tisztaságra, még a fiatalabb generációk is. Mivel a rendezett környezet jó hatással van a mentális egészségünkre, azt gondolom, hogy ez is hozzájárul az olaszok hosszú, kiegyensúlyozott életéhez.
Zárószóként hozzátenném még, hogy VANNAK olaszok, akik kizárják az idő nyomását és az ebből származó stresszt. 🙂 Itt az idő relatív, egy negyedórás, 20 perces késés (quarta d’ora academico) a legtöbb esetben teljesen elfogadott. Mindenki döntse el magának, hogy igazuk van-e, vagy sem. 🙂
I have lived for many years in busy cities, like Budapest or Lisbon. I have to say, that I has been already a bit fed up with the mass of people and the constant changes around me. The irony of the life is, that I landed on a place, where the time flows more slowly. The international tourism is not developed yet, strangers rarely can be found here. Earlier, when I was thinking of Italy, the crowded beaches of Rimini-Riccione came in my mind immediately. My incomprehension grew, when I started to discover the beautiful characteristics of this region. According to the locals, Abruzzo is the place, where the sea and the mountains come together. Indeed…. it takes 30 minutes to reach the most beautiful beaches on the Adriatic coast from the hiking trails of the Majella mountain.
I arrived in Abruzzo, to the boarder of the northern and the southern parts of the Italian boot. This imaginary line can be literally recognized as well in the movements of the tectonic plates. In this closed world the locals in the medieval hilltop villages are still producing wine and olive oil and spend the summer evenings all together on the main square.
In the ancient ages and in the Middle Age lot’s of nations (the Greeks and the Normans among others) arrived here and mixed with the local Italic tribes and their descendants. From the 1st century the region became the part of the Roman Empire and later the part of the Kingdom of Naples. The beautiful harbor and mountain towns of Abruzzo were born in this cultural diversity. Among the antique and medieval palaces, in stylish bars we can enjoy an aperol spritz and the served aperitivo (snacks) and feel the history around. We can also observe the local habits, how the people are sauntering on the streets in beautiful dresses after the five course sunday lunch (this activity is called “struscio” in the local dialect).
Traditional fishing structures (the “trabucco”-s) make the scenic coastline of Abruzzo even more unique. This fishing method was so widespread here, that it became one of the symbols of the region. This part of the Adriatic cost is also called as “costa dei trabocchi” (the trabucco cost). These structures are no longer used for fishing, they are often refurbished and used as restaurants or holiday houses.
Like every Italian region, also this area is full of delicious local food, e.g. the famous Montepulciano d’Abbruzzo wine, the pecorino (matured, hard sheep cheese), the heavenly “brodetto” (sea fish soup cooked of five specified Adriatic fish species), the “arrosticini” (sheep meat on skewer), the “ventricina” (spicy or sweet salami made from pork), the pasta la chitarra and even more.
Even if you surely take 3 kilos of extra weight during your trip in Abruzzo, it’s worth it to get away from the usual Italian destinations and get to know this authentic region.
Évekig éltem olyan frekventált helyeken, mint Budapest vagy Lisszabon, már talán sokalltam is az embertömeget és a folyamatos változást. A sors iróniája, hogy egy olyan vidékre sodort az élet, ahol az idő lassabb mederben folyik, a turizmus, mint olyan (főként a nemzetközi), csak nyomokban felfedezhető. Értetlenül álltam felfedezésem előtt. Korábban, ha Olaszországra gondoltam, Rimini-Riccione strandjainak heringpartyja ötlött lelki szemeim elé. Értetlenkedésem akkor tetőzött, mikor szépen lassan kezdtem felfedezni e régió adottságait. A helyiek szerint Abruzzo az a hely, ahol a tenger és a hegyvidék összeér. És valóban… a Majella és a Gran Sasso túraútjait és sípályáit 30 perces autóút választja el az Adria legszebb strandjaitól.
Megérkeztem Abruzzo-ba, az olasz csizma északi és déli részének határvonalára. E választóvonal a mentalitásban és a tektonikus lemezek mozgásában is szó szerint érzékelhető. Ebben a kevéssé globalizált, zárt világban, a dombok tetején épült, középkort idéző kis falvakban az itt élők még olíva és szőlőtermesztéssel foglalkoznak és a nyári estéken a falu apraja-nagyja a téren gyűlik össze.
A történelem során a görögöktől kezdve, a normannokon át az albánokig számos nép érkezett erre a vidékre és keveredett az itteni italicus törzsekkel és leszármazottaikkal. A régió az 1. századtól a Római Birodalom, később a középkorban a Nápolyi Királyság része volt. Ebben a kulturális sokszínűségben születtek Abruzzo szépséges kikötő- és hegyvidéki városai, melyek részben védelmi szerepet töltöttek be. Az antik és középkori paloták között a stílusos bárokban elfogyasztott hűsítő aperol spritz és a hozzá felszolgált aperitivo (falatkák) mellett szinte a szánkban érezzük a történelem ízét. Innen figyelhetjük a helyiek szokásait, akik a hétvégi, ötfogásos ebéd levezetőjeként “struscio”-ra indulnak, azaz elegánsan (már-már esküvői díszben) felöltözve sétálgatnak az ódon falak között.
Abruzzo festői partvonalát a víz fölé épült tradicionális halászati építmények, a “trabucco”-k teszik még különlegesebbé. Ez a fajta halászati módszer annyira elterjedt volt itt, hogy a régió egyik szimbólumává vált. Az Adria ezen szakaszát “costa dei trabocchi”-nak, azaz a “trabucco”-k partjának is nevezik. Ezeket a szerkezeteket ma már nem használják halászati célokra, gyakran felújítják őket és étteremként, vagy hétvégi házként funkcionálnak.
Egy olasz régióhoz híven ez a vidék is hemzseg az ínycsiklandozó, helyi finomságoktól. Itt készítik a híres Montepulciano d’Abbruzzo bort, a karakteres izű abbruzzo-i “pecorino”-t (érlelt, kemény juhsajt), a mennyei “brodetto”-t (öt meghatározott adriai halfajból készített tengeri halászlé), az “arrosticini”-t (juhhús nyárson sütve), a “ventricina”-t (disznóhúsból készült pikáns vagy édes szalámi), a húros, szövőszékre emlékeztető eszközzel készített pasta la chitarra-t és még sorolhatnánk.
Az Abruzzo-ba látogatás esetén elkönyvelhető plusz 3 kiló ellenére mindenképpen megéri a fáradtságot a szokásos olasz úti céloktól egy kicsit távolabb merészkedni és egy, még autentikus régiót megismerni.
Adventures in Italy 